Állattartóvá válás lépései

Szarvasmarha tartóvá válni Magyarországon szigorú szabályozásokhoz kötött, amelyek célja az állatjólét biztosítása, az állategészségügy fenntartása, és többek közt a környezetvédelem is. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb lépéseket:

1. Helyszín és telephely, nyilvántartásba vétel feltételei

• Megfelelő földterület biztosítása: A szarvasmarhák tartásához megfelelő terület szükséges, amely biztosítja az állatok mozgásterét, esetleges legelési lehetőségeit és a szükséges infrastruktúrát (pl. istállók, trágyatárolók).
• Állattartó telep bejegyzése: a tenyészetet vagy tartási helyet be kell jelenteni a Nébih által vezetett Országos Adatbázisba. A bejelentett adatokban bekövetkezett bármely változást a nyilvántartásba 14 napon belül be kell jelenteni.
• Felir azonosító regisztráció: (Nébih) Élelmiszerlánc-felügyeleti Információs Rendszer. Ez az adatbázis tartalmazza az élelmiszerlánc és agrárágazati szereplők és tevékenységük közhiteles adatait elektronikus formában.
• Környezetvédelmi engedélyek: Intenzív állattartó (hígtrágyás technológia alkalmazása esetén 200 számosállattól) telephely létesítése előtt környezetvédelmi hatástanulmányt kell készíteni, és be kell szerezni a szükséges engedélyeket, különösen nagyobb létszámú állomány esetén.
• KÜJ szám, KTJ szám: Környezetvédelmi Ügyfél Jel és Környezetvédelmi Területi Jel

3. Szarvasmarha-állomány kötelezettségei

• Szállítási engedélyek és állategészségügyi dokumentumok: Szarvasmarhák beszerzésekor minden állatnak rendelkeznie kell a megfelelő egészségügyi igazolásokkal, valamint az állatmozgást is be kell jelenteni a hatóságoknál.
• Állatok egyedi azonosítása: Minden szarvasmarhát egyedi azonosítóval (fülszámmal) kell ellátni, és az adatokat rögzíteni kell az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerben (ENAR). Ez biztosítja, hogy minden egyed nyomon követhető és hivatalosan nyilvántartott legyen.
• Állomány-nyilvántartás vezetése: Minden szarvasmarhát nyilván kell tartani az ENAR rendszerben, beleértve a születés, elhullás, és értékesítés bejelentését. Minden állatmozgatást (pl. vásárlás, értékesítés, szállítás) be kell jelenteni az ENAR-ba.
• Gazdálkodási napló vezetése: A szarvasmarhatartók számára kötelező vezetni egy gazdálkodási naplót, amelyben rögzítik a telepen zajló eseményeket, az állatok egészségi állapotát, a szaporulatot és az esetleges betegségeket.

4. Állategészségügyi előírások betartása

• Kötelező oltások és kezelések: Szarvasmarhák esetében kötelező a rendszeres állatorvosi vizsgálat, beleértve a tuberkulin-tesztet, brucellózis-szűrést, és egyéb járványos betegségek elleni védőoltásokat.
• Állatorvosi ellátás biztosítása: Az állatok egészségügyi állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, és bármilyen egészségügyi probléma esetén azonnal állatorvosi kezelést kell biztosítani.

5. Környezetvédelmi és állatjóléti követelmények betartása

• Trágyakezelés: Biztosítani kell a megfelelő trágyatárolást és -kezelést a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően.
• Állattartási körülmények: Gondoskodni kell arról, hogy a szarvasmarhák számára megfelelő istálló, itatási és etetési helyek, valamint pihenőterület álljon rendelkezésre.

8. Kiegészítő információ

• Adózási kötelezettségek: Ha a szarvasmarha-tartás jövedelemszerző tevékenység, akkor a gazdálkodónak be kell jelentkeznie az adóhatóságnál, és teljesítenie kell az adózási kötelezettségeit.
• Támogatások igénylése: Lehetőség van különböző agrártámogatásokra is pályázni az állattenyésztéshez kapcsolódóan.
• Biztosítás kötése: Ajánlott biztosítást kötni az állatállományra, amely fedezetet nyújt a betegségek, balesetek, és egyéb kockázatok esetére.

A szarvasmarha-tartás megkezdése előtt ajánlott konzultálni szakértőkkel (pl. fajtaegyesületi munkatárs, agrármérnök, falugazdász, állatorvos), és alaposan áttekinteni a vonatkozó jogszabályokat, hogy minden szükséges lépést pontosan meg lehessen tenni.

Kistermelővé válás lépései

Magyarországon kistermelővé válni szigorúan szabályozott folyamat, amely több lépésből áll. A kistermelői tevékenység alapvetően mezőgazdasági termékek előállítására és közvetlen értékesítésére vonatkozik, és különösen fontos az élelmiszerlánc biztonságának biztosítása.

1. Jogszabályok áttekintése és megértése

Először is, fontos megismerkedni a kistermelői tevékenységre vonatkozó jogszabályokkal:

• 2008. évi XLVI. törvény „az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről”
  https://njt.hu/jogszabaly/2008-46-00-00.11
• 60/2023. (XI.15.) AM rendelet „a kis mennyiségű, helyi, marginális élelmiszer-előállítás és értékesítés higiéniai feltételeiről”
  https://njt.hu/jogszabaly/2023-60-20-7R
• NAV: a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem adózásáról
  
  

2. Kistermelői státusz meghatározása, és néhány változás

A kistermelő a 4. § (1) bekezdése szerinti tevékenységet végző, FELIR azonosítóval rendelkező természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet.
A rendelet két kategóriába sorolja a kistermelőket, attól függően, hogy milyen mennyiségben kíván alapterméket, illetve élelmiszert előállítani a kistermelő.
I. kategória szerinti kistermelő, aki kis mennyiségű, saját maga által megtermelt alapterméket, illetve összegyűjtött vadon termő alapterméket értékesít. A kistermelő élelmiszer előállítást és értékesítést végezhet a megtermelt alaptermékből, illetve összegyűjtött vadon termő alaptermékből, valamint az adott élelmiszer előállításához szükséges egyéb olyan vásárolt összetevőből, amelynek kistermelő általi megtermelése észszerűen nem elvárható. A maximálisan értékesíthető mennyiségeket a 3. számú melléklet tartalmazza.
II. kategória szerinti kistermelő a 3. mellékletben meghatározott kis mennyiségben saját maga által megtermelt alapterméket vagy abból előállított és hazai előállítású, vásárolt alaptermékből, valamint egyéb vásárolt összetevőből élelmiszer előállítását és értékesítését végezheti.
A II. kategóriában a maximális értékesíthető mennyiségek bővültek (3.számú melléklet), és számukra bővített higiéniai követelményeket határoz meg a rendelet, többek között egyszerűsített HACCP dokumentációt kell vezetniük. Mikrobiológiai vizsgálatra is szükség lesz a közvetlen fogyasztásra szánt állati eredetű és a nem állati eredetű élelmiszerek esetében.
A II. kategória szerinti kistermelőnek a 34/2018. (XII. 3.) AM rendeletben legalább a mikrovállalkozás méretű élelmiszer-vállalkozásra az adott tevékenységhez előírt minimális élelmiszeripari szakképesítés, szakirányú továbbképzésben megszerezhető szakma, szakképzettség vagy rész-szakképesítés megszerzésére vonatkozó kötelezettséget a bejelentést követő egy éven belül kell teljesítenie. (Részletek a rendeletben.)

3. Bejelentési kötelezettség
A kistermelői tevékenység megkezdését a kistermelő köteles írásban bejelenteni a gazdasága vagy az élelmiszer előállítás helye szerint területileg illetékes járási élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztályához (továbbiakban: járási hivatal), ahol a kistermelőt nyilvántartásba veszik (regisztráció). A regisztráció díjmentes, a bejelentés módjával kapcsolatban a járási hivatal ad felvilágosítást.

4. Nyilvántartásba vétel
A kistermelői tevékenységet csak akkor lehet megkezdeni, ha a kormányhivatal nyilvántartásba vette a tevékenységet. A nyilvántartásba vételről szóló igazolást a kistermelő köteles megőrizni és kérésre bemutatni.

5. Élelmiszer-biztonsági előírások betartása
A kistermelőnek meg kell felelnie az élelmiszerlánc-biztonsági előírásoknak, amelyek a termékek előállítására, tárolására és szállítására vonatkoznak. Ez magában foglalja a higiéniai követelmények betartását és a szükséges dokumentáció vezetését.

6. Adózási kötelezettségek
A kistermelő köteles nyilvántartani a termékekből származó bevételeit, és adóbevallást kell készítenie. Az adózási kötelezettségeket a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni.

7. Értékesítés
A kistermelő az I. és II. kategóriának megfelelő terméket értékesítheti, és ezt közvetlenül a fogyasztóknak kell tennie. Az értékesítés helyszíne lehet piac, vásár, vagy közvetlenül a gazdaság.
A Kistermelő értékesítési lehetőségei tovább bővültek, így már házhozszállítással, csomagküldő kereskedelem, átadó pont vagy automata útján is eljuthatnak a termékek a fogyasztóhoz.
Az élelmiszer csomagküldő kereskedelem útján való értékesítése esetén az élelmiszer csomagolásának biztosítania kell a szállításhoz szükséges élelmiszer-biztonsági követelményeket, és a kistermelőnek jeleznie kell a szállító felé, hogy a csomag élelmiszert tartalmaz.
Átadó ponton hűtést igénylő élelmiszer csak akkor értékesíthető, ha a végső fogyasztónak történő átadásig folyamatosan biztosított a hűtési lánc.
Csomagküldő kereskedelem és automatából történő értékesítés esetén a kistermelőnek be kell tartania az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 36/2014. (XII. 17.) FM rendelet előírásait.

8. Nyomonkövethetőség
A kistermelő által előállított élelmiszerről adatlapot kell készíteni, melynek tartalmaznia kell a kistermelő nevét, címét, az élelmiszer előállításának helyét, az élelmiszer megnevezését, az összetevők felsorolását csökkenő sorrendben, a minőség-megőrzési időtartamot, és a tárolási hőmérsékletet. A kistermelőnek nyilvántartást kell vezetnie a saját maga által előállított termékek mennyiségéről, az előállítás idejéről, az értékesített mennyiségről, az értékesítés helyéről és idejéről. A nyilvántartást, vagy annak másolatát az értékesítés helyén kell tartani, és 2 évig megőrizni. A kistermelői élelmiszer előállításának általános higiéniai követelményeit a rendelet 4. számú melléklete határozza meg, amely előírás kiterjed az élelmiszer előállításához használt helyiségre, berendezésekre, eszközökre, az élelmiszer csomagolására.

9. Hatósági ellenőrzés
A kistermelői tevékenységet rendszeresen ellenőrizhetik az illetékes hatóságok, hogy biztosítsák a jogszabályok betartását. Az ellenőrzések során figyelembe veszik a higiéniai és élelmiszer-biztonsági előírások betartását, valamint a nyilvántartásokat.

10. Képzés és szakmai felkészülés
Bár nem kötelező (kivéve II. kategória), ajánlott szakmai képzéseken részt venni, amelyek segítenek a kistermelői tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzésében, különösen az élelmiszer-biztonság, a termék-előállítás és az értékesítés terén.
Ezek a lépések biztosítják, hogy a kistermelői tevékenység megfeleljen a jogszabályi előírásoknak, és a termékek biztonságosak és kiváló minőségűek legyenek.